PIF JÁTÉK

Csatlakoztam egy játékához.

A szabályok:
1. Bárki játszhat, akinek blogja van.
2. Az első három ember, aki kommentet hagy, kézzel készített ajándékot fog kapni tőlem.
3. Ezt az ajándékot az elkövetkező 365 napon belül el fogom juttatni hozzátok.
4. Cserébe "előre fizetni kell" azáltal, hogy ezt megígéritek a saját blogotokban (nem küldöm el az ajándékot annak, aki ezt nem teszi meg.)
Az első három személy, aki megjegyzést hagy erre a bejegyzésre, saját készítésű ajándékot kap tőlem.

Le principe:
1°) N'importe qui possédant un blog peut participer.
2°) Les 3 premières personnes laissant un commentaire sous ce message recevront une de mes créas en cadeau.
3°) J'enverrai le cadeau dans les 365 jours.
4°) En échange, vous devez "payer à l'avance" ( Pay It Forward ) en proposant la même chose sur votre blog.Le cadeau est envoyé après votre proposition de PIF.Voilà, à vous de jouer maintenant !!!

Várom a jelentkezőket!!!!!
Én egy kicsit tágabb kézi készítésre asszociáltam, így a jelentkezőknek az általuk megadott témában fogok egy fényképet/montázst csinálni, és azt fogom számukra eljuttatni bekeretezve:P:)

Vers

Mikor olvasgattam picit szíven ütött...

Wass Albert: Mert nagyon szeretlek

Könnycsepp a szempilládon este:

én vagyok.

Én vagyok az a kíváncsi csillag,

mely rád kacsingat

és rád ragyog.

A csók, a csókod, az is én vagyok.

Végigálmodom az álmodat,

ölelésedben én epedek el,

csak én tudom minden kis titkodat.

A kulcs vagyok,

mely szíved rejtett zárjait kinyitja,

s a nyíl vagyok, amely sivítva

holttá sebzi vágyad madarát.

A dal vagyok, mely belőled zokog

holt mámorok tört ívén át az éjbe:

s én vagyok az a sápadtság, amit

éjfél után, ha bálból jössz haza,

rád lehel a sarki lámpa fénye.

Budapest Budapest te csodás

Hétvégén rövid körutazást tettem székes fővárosunkban.Jó idő volt rám, úgyhogy barátommal/barátaimmal a sétálós, nézelődős szaladgálós program mellett döntöttünk:) Igazi "itt van az ősz" hangulat volt, mosolygós nap az égen,és hideg szél a kabát alatt:) Néhol még vidámságot is fellelhetett az ember a sétálók szemében:) Bejártuk ungok -berket ahogy kell, hétköznapi szép keresés ürügyén:D Néha minden pesti ember mellé kéne adni egy turistát:) legalább az értelmesek mellé:) Csodálatos dolgokat felfedezhet az ember a saját környezetében is, ahol naponta újra és újra elsétál, elrobog, elfut. Bár, ha jól meggondoljunk, ne szűkítsük le a kört a pesti emberekre...:D

A szombat estét az "Aranytíz" nevű helyen töltöttük/tem. Mókás része volt a dolognak,hogy mikor feljöttem az Arany János utcai metrómegállóból, megkérdeztem 5 embert, hogy "jónapot, meg tudja mondani nekem,hogy melyik az Arany Jánso utca?" 5 emberből 4 nem idevalósínak bizonyult:) egy pedig ügyesen megmondta nekem.

Az 'Aranytízben' este a Csík zenekar zenélt:) a hely kicsinek bizonyult, az érdeklődők számára.) ennek örültem, igaz nem láttam a zenekart élőben( Kivetítőn igen:) szervezők előrelátásból pipa) viszont hallgattam őket. Utánna az emberek átvonultak két színtel lejebb lévő táncterembe ahol magyar táncház kezdődött:) Mindig megállapítható,hogy nagyon jó dolog a tánc:) anyiféle embert összehoz. A legszebb része, számomra a táncházaknak az, mikor külföldi emberek jönnek el egy ilyen rendezvényre. Pl. most volt néhány spanyol ajkú fiatal, és mintha némi angol beszédet is hallottam volna. Kellemes fáradtan jöttem el innen, összefogva a kabátom nyakát,mert már nagyon hideg volt:) Az utolsó metróval pedig már el is értem a csatlakozást az ágyikómhoz.Hűségesen várt:) és jóó melegben aludhattam el ölelésében:) Szép nap volt.

József Attila

József Attila

Mama

Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő -
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.

Mama

On Mama now my thoughts have dawdled
all of a week. Clothes-basket cradled
creaked on her hip; she'd climb the stairway
up to the drying-attic's airway.

Then, for I was an honest fellow,
how I would shriek and stamp and bellow!
That swollen laundry needs no mother.
Take me, and leave it to another.

But still she drudged so quietly,
nor scolded me nor looked upon me,
and the hung clothes would glow and billow
high up above, with swoop and wallow.

It's too late now to still my bother;
what a giant was my mother--
over the sky her grey hair flutters,
her bluing tints the heaven's waters.

(1934)

, translated by Zsuzsanna Ozsváth and Frederick Turner.

Egy két há:) -

Sikeresen regisztráltam hát ide is. Na nem baj, az ember mindig hajlik valamerrefelé. Jelenlegi cél az volt,hogy kissé olvasgassak angol szövegeket,és megértsem őket legott:) de azért mindig elcsábulok jobbra balra... A magyar nyelv csodás használói felé:) Éljen:) Most kissé megfázva bár, de teázva, megtörténtnek nyilvánítom az első blogbejegyzést:)